Hogy a WebÍróknál miért írunk az világos: a weblapod sikeréért! Ám hogy az ember miért ír egyáltalán, az már közel sem ilyen világos.
Az írás kognitív folyamat, amely az emberiség fejlődésének egyik mozgatórugója mind a mai napig. Az írást, mint mentális folyamatot, és az írás jelentőségét már hosszú ideje kutatjuk, mert mára már világos, írás nélkül nem lenne a mai értelemben vett civilizáció.
Ugyan még ma is vannak írástudatlan népek, amelyek hétköznapi értelemben felfoghatatlan mennyiségű adatot képesek észben tartani, ám az írás hiánya a fejlődés gátja. Egyre fontosabbá vált ugyanis, hogy az értékek szellemi megőrzését leváltsa valami, ami nem az emlékezetre, hanem az emlékezésre alapszik. A tudás örökítésének szükségessége pedig oda vezetett, hogy már az ősember is igyekezett rögzíteni történeteit, hogy a következő generációk tanulva példájából könnyebben maradjanak fenn.
Az írás emberiség történetében való megjelenésének fontosságát jól jelzi, hogy a történészek korszakhatárként tekintenek rá. A barlangrajzok az írás előfutáraiként már jelezték a történetmesélés állandósításának az igényét, hogy az üzenet a hanggal ellentétben megmaradjon a jövő számára is. Olyasmire volt szüksége az embernek, amely tartósabb megoldást jelentett a hallótávolságon túl is. Az ősemberben is felmerült az elvárás, hogy megörökíthesse gondolatait, elmesélje vadászatai sikerét, stb., ez pedig az egyszerű ideogrammok rajzolásából kialakulva vezetett az írás mai változataihoz.
Az írás pedig évezredekig kiváltságnak számított. Papok, szerzetesek, a társadalom elitje tudott csak írni-olvasni, akik elsősorban törvényeket és királyi parancsokat örökítettek meg, ezzel pedig elősegítették a társadalom fejlődését. A városállamok fejlődni tudtak, nem mellesleg pedig az uralkodót túlélték az írott tartalmak, amelyek aztán irányt mutattak az utódoknak is.
Persze éppen ez az előjog vezetett oda, hogy Napóleonnak nagyon is igaza volt, amikor azt mondta, hogy a történelmet a győztesek írják. Mivel évszázadokon keresztül alig voltak, akik az írás, olvasás kiváltságában részesültek, az írásos emlékeink történelmi szempontból való vizsgálata már viszonylagos. De az írás emberiség állandó fejlődésében játszott szerepe nem megkérdőjelezhető, és a szépirodalmi szerepén túl az állandó fejlődés egyik biztos pontja lett, amellyel fajunk túlélését, majd gyarapodását biztosította.
A sokszorosítás lehetőségével pedig ez a kiváltság már széles tömegek rendelkezésére állt, a nyomtatásnak hála az írás már nem csak krónikák olvasóinak okulását szolgálta, még ha a szórakozás ekkortájt nem is volt szempont. Jean-Paul Sartre francia író szerint az írás az egyén igénye arra, hogy a teremtéssel lényegesnek érezze magát. Az írás pedig csak az olvasással teljesedhet ki, vagyis a befogadó tudatában válik egésszé az alkotása, az olvasó szellemének szabadságával válik egésszé.
Vagyis az egyik válasz arra, hogy miért írunk az, hogy olvasni jó.
